2014. november 27. csütörtök

Publikáció - Az ökológiai gazdálkodás helyzete Magyarországon

2013. március 12. kedd

Dr. Solti Gábor 34 oldalas tanulmánya a hazai ökogazdálkodás múltbéli fejlődését és jelenlegi állapotát mutatja be, a biokultúra mozgalom elindulásától kezdve egészen napjainkig. A szöveget 17 adattáblázat és 9 ábra színesíti. A helyzetelemzésen és helyzetértékelésen túl a tanulmány tartalmazza azokat a teendőket is, melyek a magyar biokultúra és ökogazdálkodás megújulásához, fellendüléséhez szükségesek. A tanulmány rövid összefoglalója és teljes változata mától egyaránt megtekinthető honlapunkon.

Ismert a mondás: A múlt ismerete nélkül nincs jövő. A múlt tisztelete nélkül nem építhetünk biztos alapokra épülő jövőt.

A Sárközy Péter Alapítvány 2001-es, valamint a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége 2011-es alapítása óta hűen az alapító okiratokban megfogalmazottakhoz, méltó módon Sárközy Péter szellemiségéhez őrzik és ápolják a magyar biomozgalom hagyományait, dolgoznak a mozgalmi élet és az ökológiai gazdálkodás fejlesztésén. Ennek része az évenkénti számadás Magyarország ökológiai gazdálkodásáról, biomozgalmáról.

1983-ban a kommunizmus vége felé Magyarországon elindult egy olyan mozgalom, mely a bizalom, az erkölcs alapján állt, a magyar mezőgazdasági értékeknek egy korszerű bioszemléletű felvállalása, a gazdálkodásnak, élelmiszer-előállításnak környezetkímélő és egészségvédő megvalósítása volt. A mozgalom alapítói: Frühwald Ferenc, Seléndy Szabolcs, dr. Mezei Ottóné. A mozgalom első támogatói között ott volt Sárközy Péter professzor, dr. Lelkes Lajos, dr. Győrffy Sándor, Varga Géza, dr. Surányi Dezső, Szent-Miklóssy Ferenc, Oláh Andor, Valló László – hogy csak néhány nevet emeljek ki a Bioklub 1984. év szervezői, előadói közül. A mozgalom sikerét jelentette, hogy rövidesen több száz tagja lett. A Biokultúra Klub szellemi utódja jelenleg valójában a Parádi-házaspár által vezetett, 29 éve folyamatosan működő Budapesti Bioklub. Az előadások, a szakmai ismereteket nyújtó kiadványok mellett elindult a szigorú feltételek, ellenőrzések között folyó termelés. Ekkor még a gazdálkodókat elsősorban a biokultúra erkölcsi, elkötelezettsége vezérelte, nem pedig a piaci haszon és az ellenőrzéstől való félelem. Gondoljunk itt vissza Tóth Lászlóra, Szécsényi Sándorné. Ez volt a Biokultúra Egyesület fénykora. Folyamatosan növekvő bioterület, élénk, erős mozgalom, lelkes aktivisták, elkötelezett tagság, egységes, hiteles vezetés és ellenőrzés, biztos szakmai háttér, gazdálkodókat, érdeklődőket segítő szakmai kiadványok.

2001-ben már több mint 79 ezer hektáron folyt a bioélelmiszer termelés. Hét régióban 48 hazai és 13 külhoni helyi csoportban közel háromezer biokultúra tag tevékenykedett. Ez a mozgalom biztosította az ellenőrzött ökogazdálkodás hátterét. Sokakat a biokiskerti gazdálkodás tapasztalatai biztattak, ösztönöztek arra, hogy átlépjenek az árutermelő ökogazdálkodásba. 1999-2000-2001-ben 60-49-48%-kal növekedett hazánkban a bioterület. 2001-ben ez a lendület megtört, a fejlődés megállt. Az ellenőrzésben válság jelentkezett. Az ellenőrző szervezet szakmai igazgatója néhány társával kilépett a Biokontroll Hungária Kht-ból és Hungária Öko Garancia Kft néven új ellenőrző szervezetet hozott létre. Az ellenőrzött területek nagyságának növekedése lelassult, annyira, hogy 2004-től már csökkenésbe váltott át.

2001-től a helyi csoportok elsorvadása is megindult. Az erős csoportok, mint a békési és a csongrádi, önálló egyesületté alakultak. Voltak csoportok, amelyek a helyi gazdakörökhöz vagy más környezetvédelmi szervezetekhez csatlakoztak. Új egyesületek, szövetségek jöttek létre. Az uniós csatlakozás idején kb. 45 olyan civil szervezet volt a bíróságoknál bejegyezve, amelyek a biokultúra nemes ügyének szolgálatát fogalmazták meg preambulumukban. Pedig már 2003-ban, az uniós csatlakozás előtti EU-fórikus hangulatban a Biokultúra Egyesület 20 éves évfordulójára írt cikkemben úgy fogalmaztam, hogy „Az uniós csatlakozás legnagyobb vesztesei a magyar gazdák lesznek. Bár az ökogazdálkodók talán szerencsésebb helyzetben vannak, de a csatlakozással járó változások őket is erősen fogják sújtani. A túlélést csak az összefogás jelentheti. A biomozgalom jelenlegi helyzete nem kedvez ennek.”

A magyar biogazdálkodás területe és a gazdaságok száma 2004 óta – a környező országok közül egyedüliként – csökken. Az 1999-ben kormányprogramban megfogalmazott 300 ezer hektár alig 41%-át sikerült teljesíteni 2006 végére. Ebben a korábbi kormányzatok felelőssége mellett a biomozgalom visszaszorulása, a széthúzás és önös gazdasági hatalmi érdekek is közrejátszottak.

A magyar ökológiai gazdálkodás, a biokultúra mozgalom tehát hosszú ideje válságban van. A hazai ökogazdálkodás stagnálását jelzi, hogy amíg az 1994-2004-ig tartó tíz évben 2 250 hektárról fokozatosan 133 009 hektárra nőtt, addig 2005-2012 között 122 270-145 942 hektár között mozgott úgy, hogy növekedés csak két évben, 2008-ban és 2009-ben volt. 2012-ben kisebb területen folyt ellenőrzött ökológiai gazdálkodás, egészséges, szintetikus vegyszermentes élelmiszer előállítás, mint 2004-ben! (Példaként, Romániában 2004-2011 között 74 ezer hektárról 300 ezer hektárra nőtt az ellenőrzött öko terület.) Magyarország az ökológiai gazdálkodás területén 2011-ben sem tudott elindulni a tíz éve tartó válságából kivezető úton. Teljesítésével a Kárpát-medencében, de az EU-ban is sereghajtó. A válsággal tisztában vannak az érintettek, a civil bio (öko) szervezetek, az ellenőrző szervezetek, a gazdálkodók, a bioélelmiszer termelésben, fogyasztásban érintettek, de az ökológiai gazdálkodást felügyelő szervezetek is. Az érintettek nem akarták vagy nem tudták megszüntetni a válságot. Az nem megoldás, hogy időnként bedobjuk a 300 ezer hektár bűvös számot, melyet mint délibábot követünk. Mert a válság nem csak területi, annál inkább erkölcsi, gazdasági, hatalmi ambíciókból adódik, és az összefogás hiányából.

Hazánkban végre őszintén számot kellene vetni az ökogazdálkodás helyzetével, feltárni a fejlődést gátló okokat, csatlakozni az EU bio-boomjához.

A kilábaláshoz az okokkal történő szembenézéshez vezető út első lépésének tartható az Ökológiai Mezőgazdaságért Kutatóintézet (ÖMKi) által 2012. február 2-án „Az ökológiai gazdálkodás hazai helyzete – Trendek és kitörési pontok” címmel Gödöllőn megszervezett konferencia volt. Tíz év után első alkalommal sikerült egy (előadói) asztalhoz ültetni az ökológiai gazdálkodásban, biokultúra mozgalomban olyan tevékenykedőket, akik nem tartanak egymással kapcsolatot. A konferencia előadásainak, vitáinak kiértékelése talán megmutathatja a kitörési pontokat.

Fontos lépésnek tekinthetjük a 2011. szeptember 4-én megalapított Kárpát-medencei Ökogzadálkodók Szövetségének (KÖSZ) megalapítását. A jelenleg öt országból 16 öko (bio) szervezet Közép-Európa legnagyobb öko (bio) civil érdekvédelmi ernyő szervezete.

Örömmel kell üdvözölni, hogy mind az ÖMKi konferenciájának, mind a Sárközy Péter Tudományos Emlékülésnek fővédnöke Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, míg a KÖSZ megalapításának fővédnöke Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt.

Remélhetőleg a gödöllői konferencia előadói által megfogalmazott, a  saját szemszögükből a válság kezelésének javaslatait, kitörési pontokat összesítve, kiértékelve megkezdődhet a közös munka a magyar biokultúra, ökogazdálkodás megmentéséért. Ehhez mindenkinek vállalnia kell a következményeket, személyes felelősséget.

A megoldáshoz szükség van:

  • Egy erős, az egész Kárpát-medencére kiterjedő biokultúra mozgalom újjászervezésére, megerősítésére, támogatására, öko (bio) szervezetek összefogására. Ezt a szerepet töltheti be a 2011-ben létrehozott Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége.
  • A biomozgalomban az ellenőrzés, a tájékoztatás területén, az érdekvédelem és érdekérvényesítés területén az ellenséges, kirekesztő, lejárató, a kizárólagosságra törekvő tevékenység megszüntetésére.
  • Becsületes, korrekt versenyszellem kialakítására az ellenőrző szervezetek között, a hatóságok részéről az esélyegyenlőség biztosítására, az etikai kódex újra érvénybe helyezésére.
  • A bioélelmiszerekbe, az ellenőrzésbe vetett fogyasztói hit visszaállítására.
  • A Biokultúra Szövetség és a Biokontroll Hungária Nonprofit Kht közötti kapcsolat törvényes és etikai szempontok szerinti szabályozására, az összeférhetetlenségek megszüntetésére.
  • Az ellenőrző szervezetek állami ellenőrzésének megszigorítására, szükség esetén az ellenőrzések állami kézbe történő vételére.
  • Öko (bio) szakmai kiadványok, könyvek, folyóiratok, gazdálkodást segítő kiadványok kiadására, filmek, CD-k, DVD-k, honlapok készítésének, fenntartásának támogatására.
  • Ökológiai stratégia, akcióprogram kidolgozására.
  • A megújuláshoz elkötelezett, szakmailag jól felkészült, a biokultúra értékeit, az ökogazdálkodást, ellenőrzést hitelesen képviselő fiatalok bevonására.
  • Az ökológiai gazdálkodásnak együtt kell működni olyan más interdiszciplináris programokkal – agrogeológiai, agrometeorológiai stb. -, melyek eredményei segíthetik az ökogazdálkodás fejlődését. Kiemelt fontosságot kell tulajdonítani a talajvédelemnek, elő kell segíteni a talajjavító anyagok (alginit, riolittufa, zeolit stb.) ökológiai gazdálkodásban történő felhasználását.
  • Ökogazdálkodási Főosztály létrehozására a Vidékfejlesztési Minisztériumban.
  • Ökogazdálkodási Koordináló Bizottság létrehozására.

Meggyőződésem, hogy akik részt vettünk, veszünk a biomozgalomban, akár termelőként, feldolgozóként, vagy a bioéletmód iránti elkötelezettként, az időnkénti nehézségek ellenére is egy csodálatos szellemiségnek lehetünk, lehettünk a részesei. Ennek a szellemiségnek, a bioerkölcsnek, a bioetikának a megalapozója Sárközy Péter professzor volt. Ennek a szellemiségnek, életmódnak megismerése, elsajátítása, az igaz barátságok megőrzése, ápolása fontosabb bármilyen anyagi haszonnál. Az alapító atyák közel 30 évvel ezelőtt elindítottak egy nagyon szép mozgalmat. Ne engedjük, hogy ezek az értékek elvesszenek.

A teljes tanulmány megtekinthető az alábbi linkre kattintva:

Dr. Solti Gábor: Az ökológiai gazdálkodás helyzete Magyarországon